A tenger szerelmese

A tenger szerelmese

Egy kis bemutatkozás

2016. május 11. - Miraflores

Rossz helyre születtem, ezt régóta tudom. A tenger mellett lenne a helyem. Gyerekkorom óta vonz a tenger. Feltölt. Kikapcsol. Megnyugtatja az örökké háborgó lelkemet. Kikapcsolja az időt a folytonosan zakatoló fejemben. Különleges hatással van rám.

Kamasz koromban a horvát tengerparton nyaraltam a családommal. Ámulatba ejtett, lenyűgözött, elvarázsolt. Néhány év múlva itt fogok élni és dolgozni – mondtam akkor. Természetesen a szüleim jót nevettek, és javasolták, hogy ezt a badarságot gyorsan felejtsem el, esélyem sincs rá. Aztán ha jól számolom, 8 évre rá munkát kaptam ugyanebben a városban.

5 hónapig éltem csak ott, szezonális jellegű munkát végeztem, de mégis nagyon nagy hatással volt rám ez az időszak. Visszamehettem volna a következő szezonra, de akkor ezt már nem engedhettem meg magamnak. Bánom is, meg nem is. A legboldogabb feleség és anya lettem azóta itthon, a tenger hiánya viszont most is ott tátong a szívemben. Néha megnyugszik, mint aki beletörődött sorsába, néha felerősödik, és legszívesebben azonnal csomagolna, és költözne családostul.

Rossz helyre születtem. A magyar ember önző. Akár csak az európai. Vagy az amerikai. Minket hívnak civilizált embereknek, mégis képesek vagyunk átlépni egy járókelő felett, aki épp szívrohamot kapva esett össze mellettünk az utcán. Megnyugtatjuk magunkat, hogy biztos csak részeg, és rohanunk tovább a közeli plázába, ahol felhasználhatjuk a ma éjfélig érvényes 15 %-os kuponunkat. Veszünk rajta olyan szoknyát/inget/nadrágot, amit azután csak kétszer fogunk felvenni. Viszont a szívrohamot kapott járókelő olyan maradandó károsodásokat szenved, hogy mire kórházba kerül, nem lehet rajta segíteni.

Rossz helyre születtem. Ma nem divat büszkének lenni a magyarságunkra. Ez az utóbbi években egy szégyenteljes dolog. Aki büszke, az biztos, hogy hungarista. A magyar nép örök vesztes. Ezt sulykolják belénk már az általános iskolai történelem órákon is. Sorsunk megpecsételődött úgy 955 tájékán. Ne legyél rá büszke, hogy magyar vagy!

Ebben a kérdésben egy kicsit kakukktojás vagyok. De talán nem is meglepő, mert sosem voltam az a típus, aki gondolkodás nélkül megy a tömeg után. Igenis büszke vagyok arra, hogy magyar vér (is) csörgedezik az ereimben. Magyar vér is, mert anyai ágon horvát származású vagyok. És akkor már talán érthető ez a kettősség, hogy vágyódom is a horvát tengerpartra, de büszke is vagyok a magyarságomra. Nehéz dolog kettős nemzetiségűként élni, mert mondhatjuk, hogy mindkét helyre tartozunk, kicsit úgy érezzük azonban, hogy sehova sem. Próbálok viszont előnyt kovácsolni belőle, hiszen kétnyelvűként a harmadik és a negyedik nyelv elsajátítása sem okozott különösebb fejtörést. Így gyakorlatilag ha úgy hozza az élet, bárhol képes leszek megállni a helyemet. És természetesen a gyerekeimet is hasonlóan szeretném nevelni, ami a kétnyelvűséget illeti. A talpraesettség meg már úgyis a vérükben van, ez már tisztán látszik.

Rossz helyre születtem. Próbálom jobbá tenni ezt az önző világot. Viszont ha a jobbá akarjuk tenni a világot, azt saját magunkban kell kezdeni. A szeretet a legfontosabb, és talán az egyetlen, ami ehhez hozzásegíthet minket.  Szeressük és fogadjuk el egymást olyannak, amilyenek vagyunk.  Felesleges a végletekig győzködni a másikat a saját igazunkról, mert az csak feszültséget szül. Te olyan vagy, én meg ilyen. Attól még mindkettő valódi, és lehet mindkettő igaz. Ezen a téren persze nekem is van még mit tanulnom. Valójában még csak most léptem be a tudatosság kapuján. De innentől már nincs visszaút. :)

Kell valami, ami feltölt, és inspirál a tovább vezető úton, és ez nekem többek között a tenger. Még ha nem is tudom idehozni, hiszen annak esélyét már 96 éve elvették tőlünk, de azért még oda tudok, és tudunk utazni, hogy erőt merítsünk a következő hónapokra is.

A „volt vőlegényem” még az udvarlás kezdeti időszakában tett egy felelőtlen kijelentést: minden évben elvisz a tengerhez. A blog létrejötte tehát neki is köszönhető, hiszen az elmúlt évek alatt rengeteg, a turisták által kevésbé ismert helyet látogattunk meg az országban, amelyeket itt majd részletesebben is ismertetek. Az élmények reményeim szerint a következő évek során is bővülni fognak. :)

Legyen ez a blog egy kis kedvcsináló azoknak, akik még gondolkodnak, hova menjenek idén nyaralni; egy kis inspiráció a hozzám hasonló tenger-szerelmeseknek, és egy kis nosztalgia azoknak, akik már meglátogatták az említett helyszíneket.

A bejegyzés trackback címe:

https://atengerszerelmese.blog.hu/api/trackback/id/tr668703540

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása